Jotto – Open Talk

„…gépiesített, absztrakt kifejezések…”

Szigorúan szubjektív perspektívából kiindulva tagadhatatlan, hogy nehéz volt belerázódni, vagy úgymond visszarázódni Jotto stílusjegyei közé. Az elszokás átka volt ez, ami nagyon hosszú ideig tartott, és teljesen kizökkentett a minimal house és techno világából. Valljuk meg az őszintét, sosem kedveltem a műfajt, de ez már privát. A lényeg, hogy a „nosztalgia” piszok jó volt arra az egy óra erejéig.
Mikor ellátogattam nemrég a TheDjList lapjára, és ráeszméltem, hogy Jotto a román nemzeti lista 9. helyét foglalja, valahogy meg is lepődtem meg nem is. Meglepődés, talán mert túl jól ismert általam, túl személyes barát, és fiatal… De magától értetődő, zenei „jellemfejlődésének” bizonyítéka mindez, amit az új mixe, az Open Talk is bizonyít.
Nem akarom szaporítani a szót, így röviden a mix.
A kompiláció első ránézésre is az igényesség jegyét hordozza, ez értendő arra, hogy Jotto többnyire saját szerzeményeit heggeszti zsinórba egy szerzemény kivételével. És bizony ezek nem akármilyen saját szerzemények, nem a kommersz világ klisékkel vesézett dalai, hanem az immáron, vagy mondhatni egy jó ideje érett előadó „dalai”. A száraz kezdés meglepő volt. Elsőre nem azt halljuk amit elvárna egy Jotto-t jól ismerő hallgató. Inna remixe lendülettel kezdi a kompilációt, ahol a jól ismert vokál színei teljesen mást jósolnak, azonban a következő lépések ennek szögesen ellentmondanak. Inna Love-ja elmúlik, és máris sínen vagyunk. Félreértés ne essék. Az Inna remix csodás, de ettől független a mix kakukktojása, már ami a kompiláció atmoszféráját illeti. 
És itt jönnek a saját szerzemények, és egyéb feldolgozások, mint az Aliz, a Kornyika, a Bailer, Open Talk és megannyi igazán hangulatos szám. Igazándiból nehéz lenne ezek közül kiemelni akár egyet, ráfogva, hogy az a legjobb a mixben. Az egész mix tökéletes összhangban van. Most életemben először éreztem, hogy bármennyire is akarom, csak nagyon nehezen tudom behatárolni a számokat… mint egy film, ahol nem kell elhatárolni a jeleneteket, az összkép számít, az érzés, az élmény. A dalokra a teljes higgadtság jellemző, ami remek klubhangulatot, vagy éppen ellazulást tud előidézni. Esetemben inkább utóbbi. Ez a higgadtság értelmezhető magára az alkotóra. A dalokban nem érződik önfejűség, kapkodás, inkább határozottság, a tapasztalat, megfontoltság, a műfaj ismerete, lelkesedés, ami a zenékből visszaköszön. Technikai szempontból lehetne még szuperlatívuszokkal dobálózni, de az szerintem nem a hallgató dolga. A Dj itt tudja, hogy mit csinált, újat már nem lehet mutatni neki. A rálátás, vagy inkább a ráérzés, és annak élménye a fontos, és szerintem ezt Jotto kellően képes beleönteni a zenéibe. 
A mix felénél idegen dal szólal fel, de tökéletesen olvad bele a Jotto által teremtett hangulatba. Elhatárolásról szó sincs, talán mindez csak a tracklistát látva vehető figyelembe. A mix ezután folytatja Jotto zenéinek parádéját, ahol már kissé elvontabb szerzeményekkel is, mesterien őrült ütemekkel találkozunk, váratlan felhajtásokkal. Habár melyik zenéje ne lenne elvont? Befejezésül a mixből „talán” kedvenc darabom az Another Criteria, ami valami hipnotikus…
Aki elfogultságot érez soraimban, azt előre figyelmeztetem, hogy téved. Jotto remek előadó lett, kinek stílusjegyei amolyan gépiesített, absztrakt kifejezésekké alakultak át a teljes határozottság, - és megkockáztatom – a teljes profizmus jegyeiben. Objektív módon: igényes minimalista, aki a zenéinek monotonitásával képes impressziót sugallni, és hangulatot teremteni. Aki ennek ellenkezőjét vallja az mélyen irigy. Szubjektív megítélés szerint meg imádom a trance-et, nem komálom a minimalizmust, de ez a mix keni-vágja rendesen. 
Mint ahogy a filmes kritikusok szokták, következtetésem számszerűen is igyekszem érzékeltetni: 

100%

Stefucz Bálint - Csaba