Volt egyszer egy rák, ott ült mindennap, változatlan, ugyanabban a környezetben, ugyanazokkal az arcokkal, ott volt, és idegesitette légkörét, de mindig megkapta rá a modját, hogy a légkörben feszültség szülesen, természetesen ő semmit sem tudott erröl, hisz buta volt és bunko.. hát élt ott tovább, és tovább mérgesitette környezetét, ez a környezet sajnos befogadta, kivéve az erösebb, felsőbb rendü állatok nem, akik ott közelében éltek...hát elhatározták egy nap, hogy végeznek a Rákkal... a rák ő mindig büdös volt, szaros, ganés, odvar, meg gamat, és nagyon ronda..midnent elkövetett, tönkretegye a nagyobb és okosabb, meg erösebb, önteltebb állatokat, természetesen sikertelenül.. eljött egy nap, az a nap amikor a ráknak vége lett, rájött mennyire rák és senki, meg csunya és rut is.. rájött h a szaros életét megkelett volna becsülje úgy ahogy volt, és nem beképzelt ocska ovodás modjára keresztbetenni mindenkinek aki körülötte volt, tudom is én a rákok mennyit élnek, de ez a rák élete kezdetén úgyelkurta azt, hogy az egész hátra levő életét kibaszott magányban élte le utánna..úgy, hogy a környezete kiutálta. egy pár sor arrol hogyan ne maradj magányosan.. :) légy az aki, és ne mutass többet, s ha valaki befogad mert nincs otthonod, tanulj egy kicsi kibaszott modort, meg tiszteletet, s ne turd a kurva nyálad s probálj irányitani. :)